a hosszútávú kevés alvás speciális őrületet okoz, mindig másként hat, kiszámíthatatlan. legutóbb ilyen állapotban levelet írtam Odysseusnak a vonaton, a külvilág virtuális valóságnak tűnt, kitágultak az énem határai, olyan dolgokat tapasztaltam meg, amit másképpen nem. most magamra záródnak a szemeim és kirepültök belőlem, kilehelem magamból a lelketeket, szembe jössz az utcán, köszönök, konstatálom hogy te vagy az, de nem ismerlek fel. azt hiszem, mostantól nem fog többé hiányozni Odysseus.
itthon vagyok, a macskám örül nekem, mindenhova követ. Stingre alszom el mint 2008-ban, amikor semmi más nem tudott megnyugtatni. arra gondolok, hogy az akkori vágyálom mára valóság. alig hittem, hogy egyszer ez is eljöhet még. megérkezünk nemsoká a következő állomásra, érzem.
végül az ébrenlét lett a szabadulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése