jól

kitalálsz egy élethazugságot, aztán jön valaki és megkérdőjelezi. elhagyod, de már késő, beleültette a bogarat a füledbe.
nem szabadna ilyet csinálni.

the power of goodbye

boldog-szomorúan nézek utánad mindig, amikor elmész. szeretem a nadrágod, az inged, ahogy zsebre teszed a kezed, lehajítod a zakódat valahova. megyünk mindketten tovább a dolgunkra, egészen más a dolgunk. a nagy igazságok helyett csak kis igazságok maradtak, váratnak magukra a bölcs mondatok és néhány szavadból kínos-önmagamra ismerek; nem úgy szeretnék emlékezni, ahogy ez valószínűleg történt. P.N.-nek igaza volt, az elmúlt nagyon relatív. szeretném egyszer meghallgatni a te verziódat. évekig kerülgethetjük a beszédet, úszunk és hétköznapok csodálatos felszínén pont úgy, ahogy tíz éve Tomás mondta. talán egyszer kimondjuk azt is, amit magunk sem akarunk hallani. de addig is, boldog vagyok, hogy mindig hazajössz.

seven lives many faces

"...sajnálom, hogy így lesz, de...", ne folytasd, én is pontosan tudom, hogy mi van a 'de' után, én is pontosan ugyanazt érzem és ugyanúgy nincsenek válaszaim. felejtsük el. higgyük azt, hogy semmi közünk hozzá.
találkozunk ott, ahol nincs sötétség.-