i saw the way you close your eyes

nem lehet úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de beszélni sem lehet róla. összeírom majd, mint a nagyapám, hogy mit kell elmondanom.

in the third act it is gonna go off

diamond fields

el kellett volna mennem onnan. ha nem tudok mit mondani, mert úgy érzem, hogy nem lehet, akkor odébb kellett volna állnom, beszélni másokkal más dolgokról, vagy folytatni a nem beszélést, mások beszélgetésének kihallgatását, de valami azt sem engedte, hogy arrébb menjek. álltunk egymással szemben, farkasszemet néztünk, arról nem beszéltünk, amiről kellett volna, hanem más érdektelen ostobaságokról. hiába mondja azt Tomás, hogy én bárkit megkaphatnék, ilyenkor szánalmasan áll az ember a sötétben, rózsaszín pokróccal a hátán, és csak az ostobaságát bizonyítja. haragszom rád, hogy nem engedtél elmenni, és haragszom magamra, hogy nem voltam fölényes és lemondó. aztán lehet, hogy másnap már nem is emlékszel az egészre.

mindig van egy pont, ahol széttörik a távolság, de mi nagyon messze vagyunk ettől, isten tudja miért. van rá egy elméletem persze, de tőled akarom hallani az igazat.

formidable

hadonászik a pisztollyal, nincsen töltve vagy csak besül, nem tudni, de nem lő le senkit, magát sem tudja lelőni, és kicsit sajnáljuk, szánalmas, képtelen elviselni azokat a földalatti folyókat, amik az emberek lelkében folynak, ami érthető, de szomorú is, szegény ördög, milyen boldogtalan. ülünk a negyedik sorban, azt mondtad arra számítottál, hogy valami diákjegyet veszek a kakasülőre. hazudnom kellett, hogy mással megyek, hazudnom kellett neked, aki a pisztollyal hadonásztál a színpadon, te szegény ördög. amikor te ültél mellettem a negyedik sorban azt hittem, hogy most akkor csomagolhatok ha hazaértünk, mert megértetted, hogy kik vagyunk, hogy szánalmas vagy, ahogy próbálod megölni magad, de még az sem sikerült, én pedig hazudok arról, kinek vettem jegyet nem a kakasülőre, de nem értettél meg semmit, másfél évvel hosszabbítva meg hazugságainkat.