i'm gonna ask you to look away

menj innen. nem hallod? takarodj.

weightless feathers

ennyi lenne, ez? így érkezik meg az ember céljai virágos kertjébe (csupa pipacs és kardvirág!), egy áthajszolt év után egyszeriben úgy találja, hogy boldog, hogy kárpótolják minden rosszért, amit sok üveg vörösbor mellett tudna sorolni? ez egyszerűen elképesztő. meg vagyok lepve.

"So cool, we drink but icy gin with lime
Success is hot, so let's say forever is tonight"

gravity omg

ma mézet raktam a kávéba, mint a gimi előtt minden reggel. a tanárnő nem is tudta, hogy látom elmenni az ablakom alatt, és utána elkések minden első órájáról. nézem ahogy elsétál a szatyrokkal, próbálom nem felrúgni a mézes kávém az asztalon, az asztalon állok. én vagyok otthon magammal. egyik reggel felkeltem, és nem akartam többé egyedül élni, úgyhogy elmentem örökre. egyszer két hónapra hazavittem a cuccaimat vendégségbe, a gyerekkori ágyamban aludtam amiben Mami meghalt, vagyishogy nem örökre halt meg. egy ösvény vezetett az ágyhoz, esténként törökülésben sírtam hol érted, hol a fáradtságtól.

elmondom, hol az a hely a Grafton Street-en. Egy magán nőgyógyászat van a földszinten, és a körforgalomtól kell elindulni a házhoz. a városközpontból hamar odajutsz busszal, villamossal (a villamos eseténként indexel), le kell jönni a hegyről, szóval lefelé. A hatvankilences szám alatt, kék ajtó, forgós ablakok. nyáron napközben le van engedve a redőny, onnan megismered, télen egész nap nyitva az ablak. krumplit és tésztát eszünk paradicsomszósszal összefőzve egy lábosból a földön, gondolom nem kérsz, de megértem.

szeretek kinézni a vonat ablakából, a metró ablakából, lehet nézni a falra erősített kábelek vonalvezetését. úgy éreztem, tökéletesen szabad vagyok. most kezdem kapisgálni, mit is jelent az a mondás, amit eddig totál hülyeségnek tartottam: a kivétel erősíti a szabályt. van az az élet, amiről először Anneval álmodoztam egy zalai kistelepülésen a kocsmába menet és onnan visszafelé. van az a szabadulás, amikor a te hátizsákod viszem, és aznap már nem szólunk egymáshoz.

we are fellows

mondjuk azt, hogy ez a nap a végtelenségig tart. ülök a piros vonaton, vagy nézlek ahogy nézed magad a tükörben, futok le a Calatrava-hídról, figyelem ahogy átmegy a hídon a metró, ahogy elvisz téged az összes taxi. kösz, egyáltalán nincs szükségem az ítéletre, nincs jogod hozzá. sajnállak inkább, hogy nem érted.

i'm eating the hooks that tear me

kihozom belőled azt, amit látni akarok. ha halkbeszédű vagy, ordítani fogsz, amitől félsz, azzal szembesülsz. azt teszed amit elfojtanál és elfojtod, amit megtennél. oda mész, ahová nem indulsz, azt mondod ezerszeres ismétlésben, amit nem lehet, nem szabad. semmivel sem vagy különb a többieknél. iszonyú mód viaskodsz magaddal, egyszerre vagy minden és annak az ellenkezője, én foglak míg te eltolnál, de ez a két erő egyforma nagyságú, így nem kerülünk se közelebb, se távolabb. te aggódsz helyettem is, hisz én csak azért aggódom, amiért nem kéne. nézz magadra, ez te vagy kifordítva, elfeledve. nekem elmondhatsz mindent, én a barátod vagyok.

rusty nails

szeretem nézni ahogy

a felnőttség olyan, hogy nem veszek olyan tojást, amit ketrecben tartott tyúkok tojtak. próbálom kerülni a fast fashion boltokat, a keleti munkások miatt. elzárom a vizet fogmosás közben, ha kényelmetlen is, inkább a tömegközlekedést választom. annyi párizsit veszek, amennyit akarok, de bár a világ összes sütijét megenném, mégsem teszem. nem iszom macifröccsöt és úgy fáj a derekam, hogy nem tudom hazahozni a bevásárlást. ahelyett, hogy gyűrötten venném fel, kivasalom reggel a felsőmet. a barátaimmal ebédszünetben találkozom. szeretem nézni, ahogy bevásárol, leveszi a cuccokat a polcról. szeretem nézni hogy mos fogat, hogy törölközik. és hiányzol, de beletörődöm.

Nara

olyan érzés, mintha képtelen lennék összeszedni magam. az altatás után tíz percenként megkérdeztem, hogy mennyi az idő, de nem tudtam felfogni a választ, ezért inkább feladtam és hallgattam a zenéket az mp3 lejátszómról. mesélem, hogy én percenként ezer dologra gondolok párhuzamosan, de azt már nem mesélem, hogy lassanként kihúzom mindegyiket, mert nem igazak, nem úgy igazak, ahogy én gondolom, ha erre az öncsalásra épül a magamról, rólunk, a rólad alkotott képem, akkor minden hamis. azt már nem mesélem, hogy mire jók az epizódok egy regényben. hogy annyira beszippant, először azt hittem, a könyv miatt nem tudok figyelni. elmondtad már háromszor, de fogalmam sincs, mit csinálsz ma, pedig nagyon érdekel.

'digging like you can bury something that cannot die'