oblivion I.

még mindig szomorú vagyok. a szemem szomorú, a szívem. visszahúzódom egy egészen apró helyre, a lakásba, a szobámba, a babzsákomra, az emeletes ágyam tetejére. ebbe a blogba. ismerős meleg: a saját testem melege, két takaró alatt. kurvára nem érdekel, hány vesszőt teszek ki feleslegesen; mindenki úgy beszél románul, ahogy akar.

"Since I was young, I knew I’d find you
"

последняя записка

"...и даже это лицо - не моё лицо."

ma festő voltam.

pedig már úgy tűnt, nem alakulnak olyan rosszul a dolgok.

Hontalan Iván

busszal mentünk ki a reptérre, előtte még talán megittunk egy kávét a Prágában, ott is veled voltam először. relatíve sok időt töltöttünk együtt abban a félévben, egész hétvégékre maradtál, amíg én egész nap s éjjel is soká rajzoltam, te a babaszobában tanultál, majdnem tollba mondtad a végrendeleted egy télesti orrvérzés alkalmával. megint reptér, aztán megint Budapest.