numb

5 days till

fél nappal vagyok lemaradva. bemegyünk a büfébe, miért van így kifosztva, ja, hogy zár. a rózsaszín süteményeket szeretem.
bejön az ajtón a zöld kabátjában ami csak rajta áll jól, odaadja a rajzait, akkor elhiszem, hogy menni fog.

moshatod meg

még egy hét, aztán nem kell már iskolába járni. megint nem kell. azt veszem észre, hogy többet nem járunk, mint igen. fekszünk a saját ágyunkban, reggel van, azt kémlelem neked nyitva van-e már a szemed, hosszú percekig nézzük egymást. tudom, hogy ugyanúgy fogsz hiányozni, mint Catherine Barkley.

hamarabb ébredek mint te, duruzsol a kvazár majd nagyot kattan, elhallgat. besötétedett közben, míg öntudatlanul, betakaratlanul, csak a másikat tudva zuhantunk időtlen álomba. első adventi gyertyánk fénye az arcod mögül elő-előbújik, lecsöppen a viasz az üvegasztalra. látom rajtad, hogy meglepődsz amikor ráülök a lapjára, ránehezedek teljesen, elmagyarázom mennyit bír az üveg.

ez satie tökéletes élete.