"Valaki elpusztul, talán az én leszek, de jó kedvem lesz" - gondoltam majdnem pontosan így, azon a piros vonaton, de jó kedvem csak hét évvel utána lett. innen látszik, mennyire nem ismersz, azt hiszed hiányzik a boldogtalanság. nem én, te akarsz mindig boldogtalan lenni. nem kell nekünk többet beszélni. baszd meg, hogy olyan ostoba vagy.
néha tiszta képtelenségek jutnak eszembe. legszívesebben elrohannék, de rezzenéstelen arccal kell végigülnöm a jelenetet, amiben igazából nem is nagyon szerepelek. a legtöbb percben meg kell küzdenem azzal a tudattal, hogy talán tényleg olyanok a mozdulataim, olyan a hangom, mint mondod. ha nem néznek rám, akkor biztos ezért, ha rám néznek, az is azért van. nem az a kérdés, hogy lehetséges-e, az nem kérdés, minden lehetséges ami szörnyű. a különbség abban van, hogy mikor választod az istenkísértést. "nem bárány. hajó."