beszélgetések II.

"A szerelem nem tett hozzá semmit az életemhez. Nézz rám: egy szánalmas balfasz vagyok, negyven felé."

"Valamiért ezt végig kell szenvednem. Minden nap minden pillanatában ugyanolyan erővel kínoz. Nem dönthetek magam, a sors pedig nem sieti el a döntését. Annyira sajnálom!..."
 
" Emlékszel, amikor azt mondta, hogy az új kedvence a májkrémes kenyér? Pedig utálta a májkrémet és gluténérzékeny is! Volt egy hat éves szerelmem."

"Eljöttél a Margit körútra, és elmondtad, hogy ez így meg úgy lesz. Mi nagyon tudtunk állítani a dolgokat, például hogy ikerházunk lesz és nagy kutyáink, akik majd belehelik a teraszajtót."

fraktálok I. - beszélgetések

"Tegnap láttam a belső udvaron át elmenni az acél lépcső felé. Lehet, hogy észrevett, de ha így is volt, hivatalból úgy kell tennie, mintha nem ismerne meg. Elfogott a vágyakozás, hogy elmondjam neki ami azóta történt. Meg akarom előzni a katasztrófát. De mondd, mi is a katasztrófa?"

"Úgy érzem, semmi sem számít. Sokszor eszembe jut, hogy holnap reggel nem ébredek föl, vagy szembejön velem egy ámokfutó az utcán és a homlokomba lő. Látom ahogy egy vértócsa közepén elterülök a földön, és úgy érzem, ez is rendben van."

"Folyamatosan az jár a fejemben, hogy megtörténik. Ahogy megtörtént ezerszer, és csak bajt hozott a fejemre. Emlékszel, miket meséltem akkor? Egy egészen másik világban éltem. Elmenekültem a gyász elől és inkább beszélgettem a halottakkal."

"Ne félj, tudom hogy mit csinálok. Te ne félj, én azért egy kicsit félek. Nem tud rólam semmit. Egyébként lehet, hogy akkor sem tudna rólam többet, ha úgy igazán beszélgetnénk egymással. Mondjuk ezelőtt is azt hittem, hogy már nem tudom, nem akarom elmesélni a fontos dolgokat sem. Semmit se lehet tudni. Igazán félek."

"Sokszor képzelem azt, hogy megint egyedül élek. Gyakran eszembe jut a közös szobánk a koliban. Valamiért mindig keddenként sírtam a legtöbbet. Ha el kellene mennem innen, odaköltöznék hozzá. Akkor már ketten lennénk végtelenül szomorúak."