2015. december 21., hétfő

2015. december 3., csütörtök

we both now that it's not fashionable to love me

ültem veled szemben és azt vártam, hogy mesélj. mondd. nem, nekem nincsen mondanivalóm, hallgatni akarok. kisimultak az arcomon a mimikai ráncok, nem használom őket. a mi nászutunk harminc óráig tartott, emlékszel?

így mondhatnám: minden világot eluralt a valóság.

safe trip home

amikor az emeletes ágy alsó részén aludtam, pont rám sütött a telihold a keleti ablakon át. olyan volt, mintha emberek mozogtak volna rajta, a fény állandóan változott ahogy megtört a 3 mm-es síküvegen, ezt hittem mozgásnak. azt gondoltam, ott van Olaszország, hiszen az volt a legmesszebbi hely, ahol addig jártam, és a Hold is olyan messzinek tűnt, ott van Olaszország. egy piacot képzeltem el, ahol furcsa nyelven kínálják a kofák a mindenféle ismert és ismeretlen gyümölcseiket.