október harmincegyedikén...

...dél körül elhatároztam hogy kimosok, felporszívózok és összeszedem magam. nem olvasgatok tízpercenként hírportálokat, nem ülök a székemben magam elé bámulva és úgy általában nem sajnálom magam az idő nagy részében. ehelyett organizáltan és tudatosan koncentrálok a teendőkre.

ja meg összerakok még idén egy ilyet.

szorítsatok nekem...

halandóság

"Thank you for reminding me the reasons to forgive."

azt beszéik

azt beszélik, sokat fejlődött a kommunikációs képességem és én magam is előnyömre változtam. elárulhatom, ebből semmi sem igaz. csak többé már nem mondom ki a gondolataimat. többé nem vagytok a barátaim.

maybe i'm just blind

a szorongatás nem múlik el, csak máshonnan érkezik. a kidolgozott taktikák töredékeikben élnek tovább és szembesítenek azzal, hogy ez még mindig sokkal jobbnak tűnik ebből a pozícióból.
mellettem vagy és rólad álmodok, hiszen a szavainkon túl nem tudunk egymásnak semmi megnyugtatót mondani. valósággá válnak az intelmek, nem lehet elébe szaladni, meg kell várni a végét. nem úgy égni el, mint az A1-es acél, nem; mint a fa a C kategóriában.

magyarországon tízmillió

a gyakorikerdesek.hu építészeti tanácsai készítenek fel a rám váró nehézségekre.