ladovy utes

egyszerűen csak elmentek. nem búcsúztak el, nem küldtek el a büdös picsába, nem mondták azt, hogy nem szeretlek többé, nem bízom benned, csak elmentek és nem jöttek vissza. tulajdonképpen éreztem, hogy így lesz, nem kérdeztem meg, hogy miért, nem könyörögtem, hogy maradjanak. léteznek ezek a párhuzamos igazságok a földön. létezik az, hogy párhuzamosan fáj és egyáltalán nem érzek semmit.

was it the two wills

nem te vagy az, és nem én vagyok, veled sosem voltam 'én', bár akkoriban jobban szerettek az emberek. mint egy ablakon az esős tájat, úgy nézem magunkat. teljes és végleges árulásra készülök, jobb esetben ordítani fogsz velem, de nekünk sose jönnek össze a jobb esetek. ott fogsz állni meztelenül, kiszolgáltatva a világnak, és engem már csak az érdekel, hogy minél élesebbek legyenek a rólad készült képek.

csináljátok Juliával