sőt, még segít is önazonosnak maradni. nézi, ahogy pattanok faltól falig, engem néz, beleáll a térbe, elhelyezi magát valahogy két visszapattanás között, nagyjából kétharmadban, mert van arányérzéke és van stílusa is, és a ráncok a szeme mellett reggel örökre az enyémek maradnak. igen, örökre.
csak az kiabál aki fél