mantra

"Jó lenne máskor
Elfogadni már végleg
Hogy az, ami történt velünk, az történt meg tényleg"

miért ilyen eszelősen nehéz ez...

nem rontottad el?

néha elképzelem, hogy egészen az anyanyelvtől újra lehet kezdeni. hagyni mindenkit meghalni nélkülem.

mindehez zene is van

kizársz a gondolataidból. kizársz magamból, mint egy kutyát a kertbe, éjszakára. "ez minden, amit mondani tudok".

gyorsan

folyamatosan ugyanaz a szürkekockás szorítás. jól beúszunk, nem szeretek úszni, kapálózom hozzád képest. azt mondod, a gyors tempónál ne csapjam a kezem a vízhez. megmutatod a háromszöget, megmutatod Istent, nem vallom be de félek a víz alatt, félek ahogy nézem a háromszöget, félelmetes felfelé nézni, csend van, halott lehetnék és szabad vagyok.

kétszer annyit

azt hittem, sokkal nehezebb lesz felejteni, de nem. már semmit sem tudok, a könyvekből sem emlékszem semmire. a bűn és bűnhődés, aha, az az, amelyikben egy srác baltával a nénit. a néni gonosz volt, ilyesmi. hátba, bár lehet, hogy ezt már csak kitalálom. az meg az volt, amelyik nem szerette a gyümölcslevest. többen nem szerették, vajon ő szereti? szereti, emlékszem rá, hogy utoljára még megette. kisemmiződöm magamból. kivonódom, kivonulok, mint a zsidók Egyiptomból, bele az ígéret földjébe. ez sem véletlen.

ott van benned a múltad betöltve, mint az adatok a gépbe alvó állapotban. a ballagási tasakokba egy zacskó homokot tesznek, a nászajándékba meg egy üveg vizet. de az a homok az honnan van? a macskaszaros homokozóból, vagy az a fekete föld, amit már nem lehetett kitermelni az alagútépítés során? ugyan mit számít, tőlem haza is hozhatod az oltárt, csak hová tennéd. "bujkálj csak", és Hontalan rávágná a végét.

"kétszer annyit kell bűnhődni", mondta, és elaludtak a testvérek a Garibaldi utca öt szám alatt.

újra meg újra

fekszünk a Grafton Streeten, pillanatnyi csönd van, ritka, hogy már mindent elmondtunk. az ablak nyitva, várunk valamit. évekig várunk.