kétszer annyit

azt hittem, sokkal nehezebb lesz felejteni, de nem. már semmit sem tudok, a könyvekből sem emlékszem semmire. a bűn és bűnhődés, aha, az az, amelyikben egy srác baltával a nénit. a néni gonosz volt, ilyesmi. hátba, bár lehet, hogy ezt már csak kitalálom. az meg az volt, amelyik nem szerette a gyümölcslevest. többen nem szerették, vajon ő szereti? szereti, emlékszem rá, hogy utoljára még megette. kisemmiződöm magamból. kivonódom, kivonulok, mint a zsidók Egyiptomból, bele az ígéret földjébe. ez sem véletlen.

ott van benned a múltad betöltve, mint az adatok a gépbe alvó állapotban. a ballagási tasakokba egy zacskó homokot tesznek, a nászajándékba meg egy üveg vizet. de az a homok az honnan van? a macskaszaros homokozóból, vagy az a fekete föld, amit már nem lehetett kitermelni az alagútépítés során? ugyan mit számít, tőlem haza is hozhatod az oltárt, csak hová tennéd. "bujkálj csak", és Hontalan rávágná a végét.

"kétszer annyit kell bűnhődni", mondta, és elaludtak a testvérek a Garibaldi utca öt szám alatt.