minden nap ugyanaz a kép egy tyúkról

ha lediplomázom, utána bármi lehet belőlem. lehetek például építész is. lehetek barista egy kávézóban, lehetek kamionsofőr vagy műfordító. okl. építészmérnök, így szerepel az aláírásban a név alatt.
lehet, hogy egyszer befejezem ezt az őrült nagy konfliktuskerülést. lehet, hogy egyszer kinyitom a számat, és elmondom, amit igazából gondolok. mind elfordultok tőlem, és én szabad leszek, olyan szabad, hogy nem kellenek majd bútorok sem a szobámba. ott fogok ülni a semmim közepén, de az legalább mind az enyém lesz. azért legalább megdolgoztam, azért a darab padlóért a térdem alatt.

ezt most neked, ezt most érted, ezt most rólad

ülsz a buszon velem szemben egy fekete kapucnis pulcsiban, bőrig ázva, fejedre húzott csuklyával. csöpög a víz a papucsodból, tiszta sár a meztelen lábfejed. talán tizenöt, tizenhat évesek lehetünk. csak rövidnadrágot hoztál magaddal, papucsot meg ezt a fekete pulcsit. nézel kifelé és egy rossz slágert hallgatsz a telefonodon, pont ugyanazt amit az előtte lévő néhány napban, amikor épp nem figyeltem oda rád. nem tartozunk számadással senkinek, és ha tartozunk is, elhazudjuk a napokat. veled nem félek semmitől, te olyan bátor vagy, mintha neked adtam volna minden bátorságomat, ami annakelőtte az enyém volt. fekete pulcsi van rajtad, fekete kapucni, nézel ki szomorúan az ablakon. boldog vagy, aztán szomorú.
ezt vittem magammal a Városba.