hiányzott a gát. hétkor még világos volt, emlékszem karácsonykor délután 3 felé el kellett indulni, hogy éppen hazaérjek, mielőtt koromsötét lesz. utáltam, a téli időszámítást hónapokig képtelen vagyok megszokni, lehet hogy egyáltalán nem is szokom meg, azonnal észreveszem ha fordul, ha percekkel is, de rövidebb az éjszaka. csak futottam és nem akartam megállni, úgy mosolyogtam, mint a félmaratonon. a gondolatod elvisz bármeddig. csodálatosak voltak a fények, a gát egy saját világ, elvarázsolt sziget, mégsem tagadja a várost. és a hidak, Budapest legszebb tárgyai! a nyitott tájak helyett ez a hely most az otthonunk.
köszönlek. találkozunk egy következő életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése