a blueskoncerten volt néhány pillanat, amikor felhívtalak volna, ahogy Tomás szokott. ilyenkor csak állok a szobámban, a metrón, a randevú közepén és hallgatom a zenét a telefonon át, nem bírom letenni. fel akartalak hívni, hogy megosszam veled, potyogtak a könnyeim és mosolyogtam, de nem tettem. tudom hogy te is gondolsz rám.
a blogger rohadék keresője másképp nem találta meg a videót
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése