eszembe jut, hogy úgy ennék egy csokit, vagy az a finom fagyi, egy üveg bor estére Anettel, aztán elmegyek a bolt mellett. mindez pillanatnyi vágyaim kielégítése lenne, okozna néhány perc élvezetet, vagy annyit sem, aztán marad a hízékonyság, a másnap, a hiábavalóság érzése. nem kell. belétek fulladt minden szenvedély.
я женщина без жизни
szinte menekültem a szórakozóhely különterméből, ahol a rendhagyó előadást tartották. másfél órát voltam ott és egyetlen szót sem tudok visszaidézni, csak a rettenetet, hogy emberek vesznek körül, akikkel közösséget kellene alkotnom, de ez lehetetlen, nincsen támpont és nincsen határozott éle annak sem amit hallgatunk, nincsenek kapaszkodók, hanem ötletszerűen valami, aminek nem érem el az elejét, nem értem hol van vége, nem bírom kivárni, ha kivárom, nincs is vége, csak abbahagyják, nem tudni hol.
aznap este mi is majdnem betértünk erre a helyre, csak túl hangos volt a zene.
futottam a gáton, a szülők hintáztatták a gyerekeket, a nagyobbacskák csoportokba verődve bicikliztek. a sziget végében kajakedzés volt, egy lány mindenáron rá akarta venni a crush-ját hogy cigánykerekezzen öltönynadrágban, egyetemisták napoztak, boroztak a parton, párok andalogtak munka után, még a munkaruhában, félúton az iroda és az otthon között. mosolyogtam mindenkire: apró sorsbörze. konfekciójelenetek, mintha innen választhatnék magamnak életet.
átvergődtem magam a kifestett, színes ruhában pompázó lányokon, már majdnem tele volt este nyolckor az összes hely. rengetegen jöttek szembe, a Deákon csak úgy hömpölygött át a zebra mögött felgyűlt tömeg, amikor zöldre váltott végre. nincsen ezeknek jobb dolguk csütörtök este. a lámpa miatt elment előttem egy villamos. lehajtott fejjel rohantam haza, ha valaki rámköszönt volna, biztosan azonnal elsírom magam. fekszem cipőben az ágyon és átölelem magam. kör, kerít, karol: szóbokor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése