amikor már semmi sem érdekel, csak Chopin. rántotta, lift, idő - ezekre a szavakra emlékszem. és a döbbenetre, hogy tényleg nem érdekel.
próbálom kifejezni, keresem hozzá a képeket, a gondolatokat, a ritmust, keresem a nyelvben ezt a végtelenített időt, ami mindegy hogy örökké megáll vagy mindjárt öreg lesz az arcom, és mindig ugyanaz marad a végén. ülök a szobám közepére húzott asztalnál, tudva hogy hibázok és nem érdekel. széttenném a kezem de nem érdekel. állnék előtted, néznék a szemedbe mozdulatlanul de nem érdekel. a térben csak a sehol marad, az időben a csend. minden más megszokás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése