(bp)

Még nem megy le teljesen a nap, amikor felkapcsolják a fényeket. Hanem éppen megy le mögötte. A táj mögött. A táj az, amit belátunk, meg az is táj, amit már nem. Csak ellátunk odáig. Azt hittem régen, a táj addig tart, amíg meggörbül a föld a horizonton. Nem is a horizonton görbül meg, hanem a talajnál. Most nem engedik a hegyek görbülni. Még vannak a napnak is fényei, az ég világít. Világítanak a hidak, azt hihetnénk halványabban, valaki az Istennel ellentétesen dimmel. Ahol álltam, ott muslicák voltak, meg nagyobb lepkék, átálltam máshová. Elhatároztam, hogy csak erre szorítkozok, semmi hídon átsétálás meg Memória-part. A víz is világít, ahogy a hold. Nem látni a holdat. Ha lett volna fényképezőgépem akkor, amikor a leveleket írtam Neked, biztosan lefotóztam volna mindent. Azt akartam, hogy ez legyen az utolsó mondat.