Isten

ma reggel majdnem teljesen felfutottunk V.-vel a Gellért-hegyre. nem beszélgettünk útközben, majd kiköptem a tüdőm felfelé. csak rohantunk egymás mögött, egymás mellett. később találkozunk, ott, ahol nincsen több épszerk.

tegnapelőtt rossz előadást másoltam le, de már készen volt, mire rájöttem. leírtam azt is utána, ami ténylegesen nem volt meg. bosszankodtam rajta kicsit. ma valaki elkérte a jegyzetem, és mikor visszaküldte, egyetlen előadás nem volt benne: az, ami nekem kétszer van meg.

egy hónapja írtam B.-nek. két éve nem találkoztunk, előtte sokáig együtt edzettünk, majd a gimnáziumban évfolyamtársam lett. minden nap legalább fél órát beszélgettünk, bármi történt, arról tudott a másik. érettségi után ez megszakadt. egyszercsak láttam, hogy a BME-re jár, ezért írtam neki. úgy volt, hogy találkozunk, de megbetegedett. azt mondta, majd összefutunk a campuson. de hát az lehetetlen, óriási ez az egyetem. ma amikor jöttem ki az utolsó órámról, éppen szembejött velem. semmit sem változott.

az esti kurzuson valami szürreális filmet néztünk, ami fogalmam sincsen hogy kapcsolódott bármihez. fél kilenckor leléptem. útközben a boltban vettem két almát, nem tudom miért. amikor már majdnem hazaértem, I. hívott, aki Angliában él, és nagyon rég nem láttam. hogy itt van a Corvin negyednél és én merre. mert lenne fél órája. azt sem tudtam, hogy hazalátogatott. csak akkor nem esett. a megállóban vártam, mire odasétáltam beért a villamos is. volt egy almája. a padon megettük, csinált rólam fényképet. villámlott mögötte a házak között. amikor megint leszakadt az ég, bementünk a koli előcsarnokába. nemsokára jöttek érte. kiszaladt az autóhoz a kék kockás nyári ruhájában. "я так рада" - mondta.

a fiúk fürdőnadrágban, sörrel a kezükben mentek ki focizni az utcára. többen teljesen elázva futottak be, vagy indultak neki esernyővel az éjszakának.

aztán még kint maradtam az ajtó előtt. megvártam, míg eláll az eső.