felébredek reggel, az ágy nagyobb, mint gondolnád, egyedül fekszem benne. eszembe jut, hogy azt álmodtam itt vagy és amikor hozzádbújok azt álmodom, hogy M. véletlenségből megfojtott egy nőt a jelenlétemben, de nem tudatosult, hogy gyilkosság történt. M., aki egyébként senkinek sem tudna ártani. üldöz a rendőrség, azon a teraszon történt ami sosem épült meg a házunkban, de a tervekkel ellentétben nem déli, hanem északi a tájolás. ezt a fényekből tudom.
lehallgatják a telefonom és úgy menekülök, hogy nem menekülök igazán, ők pedig üldöznek, de mindig annyira, hogy éppen ne kapjanak el, csak ez az állandó fenyegetettség. amikor felébredek magamra húzom a karod, megfordulok, közelebb megyek, távolodom, semmi tudatosság, azonnal visszazuhanok egy mélyebb szintre. ott sokat vagy velem, mindig megérkezel, de ellentétben odysseus-ságoddal most nem mész el és mégis állandóan visszajössz. ülünk az étteremben, nem tudom hogy jutottunk oda a mozitól, láttam egy hidat, nem arra mentünk és mégis ott lukadtunk ki ahol kell. képtelen vagyok megszólalni, nem bírok semmit mondani a pincérnőnek, szem elől tévesztem a szemeidet, az egyetlen kapaszkodókat. leesik a fejem, mire összeszedem magam annyira, hogy két sort elolvassak az étlapból, már te is összevissza (ezt így kell írni) bámuldozol, a tekinteted belém réved, átréved rajtam oda, ahol semmi nincsen ezen a révedésen kívül. te a gyerekeinkről és az esküvőmről beszélsz, én megint nem beszélek a halálodról.
hajnal van, nem bírok felülni, harmadszorra sikerül, azt álmodom hogy elmész, felveszed a ruhád, megmosod az arcod és kimész az egyforma ajtók egyikén, amik egyforma folyosókról nyílnak. felkapcsolom a villanyt hogy lássam az arcod, nincsen kiábrándítóbb a sötétségnél. amikor történik akkor is hang nélkül ordítva akarom, hogy történjen, aztán remegek, a testem zokog helyettem, nem tudsz hogyan átölelni. megyek valahova és jössz velem hogy ne legyek egyedül. nem azért karolok beléd, hanem mert mindjárt összezuhanok.
alig visszanézve az ajtóból azt mondod, "akkor valahol, valamikor" és amikor felébredek, csak remélni tudom, hogy ez már a valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése