az időmről

ez az amit nem értesz, az időről.

az oszthatatlanság helyett darabok vannak, szilánkok. párhuzamos síkok (minden dolgok párhuzamosak önmagukkal). az idő dönti el, mikor találkozunk és nem mi, önkénye pedig (neked) kegyetlennek tűnhet. most én vagyok abban a helyzetben, amihez addig-addig nem tudtam hozzászokni, mígnem sajátom lett. pontosabban, annak az állandóságnak az ellentéte, ami a te tapasztalatod. a te időd mozgójárda, az enyém lift. érted? nem érted.

minden ami velünk történik, az adott idődarabnak az akarata, s amint kilépünk a szobából, a lakásból, kilépünk az idő teréből, minden érvényét veszti.
nincsen legközelebb.
minden találkozás az utolsó.

egyetlen pillanat van, elbénázod, azért bénázod el, mert nem érted.


de még ponthogy ez segít valamennyit a kapcsolatok lehetetlenségén. azon, hogy nincsen, nincsen semmiféle híd két ember között, hanem a híd képzete. az idegenség csak az időben feloldható, abban a pillanatban egyetlenként ölellek, de amint kilépek a kapun, kimész a fejemből. bosszantasz. elfelejtelek.

hogyne próbáltuk volna figyelmen kívül hagyni az időt Odysseussal. eltörölni. menni a saját fejünk után, aztán mi lett belőle. kínos átcsúszások, helyzetek amikkel nem lehetett mit kezdeni, düh és fáradtság. hat heti iszonyú csend.

nyolc év kellett ehhez. az idő szép munkája. szép munka, mondhatom. el nem tántorítasz. nem lehet másképp. azt mondta, lehet másképp, elment Afrikába, nem lehet. nem lehet elmenni Afrikába.

csak annyi, hogy k. nem kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetés, erről van szó, hogy nem függvény. nem vagyunk egymás függvényei. nem függünk. te függesz, én nem.

 "Ha nem teszünk különbséget végtelen távoli és közönséges pontok között, akkor a projektív geometriához jutunk, ahol már nincsenek párhuzamosok."