félmeztelenül fog ajtót nyitni. nem lesz rajta póló csak a kedvenc farmerja ami elöl összegyűrődik a vékony derekán ahogy összehúzza egy övvel, de így meg eláll a még annál is vékonyabb csípőjénél. néha csak beállítanálak a sarokba és néznélek, suttogom a fülébe, legalábbis én azt hiszem, hogy suttogok.
mesélek és rosszul esik neki, akármennyire is nincsen bevonódva, nem kéne mesélnem, nekem se jó. neked se, olvasod. ő is mondja a saját történeteit, elképzelek egy utcát mielőtt fájni kezdene, hisz nem jogos. sokkal többen vagyunk jelen egyszerre, mindenki egyedül. két szerepből mindkettő a mienk, az alperes és a felperes, csak nem ugyanabban a darabban. ez az egész egy elcseszett gráf, amiben nincsenek utak, csak séták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése