napközben felötlenek bennem bejegyzésfoszlányok, van egy hangulat amiről eszembe jut, nem jut eszembe semmi. semmi sem jut eszembe. a szavaim mind hasznavehetetlenekké váltak, nem 'lettek', azzá váltak. szembetűnik, hogy a Te témád kerülöm, mint a pestist. pedig az nem kell eszembe jusson, mindig ott van. egy pillanatig sem gondolok rá, hogy erről írnom lehetne.
a mai tépelődésben erre jutottam: igazából csak megadom neked az időt, ami természetétől fogva kijár. nekem is járt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése