legalább napsütés nincsen. a túrórudi automata nem zár be, tudtam venni belőle reggelit. ki tudja hányadik hétvége, hogy csak a füzeteimből felpillantva látlak, emlékszem a szemed színére. itt sétáltunk el, pontosabban te sétáltál, én mindig csak állok. az álmaim csodaországba repítenek, ahol beszélnek az állatok, ahol vannak egyáltalán. minden albérletből elköltöznek, az ajtóból még lefotózzák az üres lakást, amikor elmegyek minden alkalommal úgy jegyzem meg, mintha nem láthatnám többet, nem látom, azután már ha akarnám sem, elköltöztek. rég voltam ennyire magamra hagyva a mindennapokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése