milyen szépek, emlékeztetnek az otthonomra, mondtam P.N.-nek és ő is hátranézett az ablakban virágzó orchideáira. későbbi látogatásaim során egyre kevesebbet láttam már belőlük az ablakban. amikor beteg lett, vittem neki egyet, de nem tudta gondozni, ezért kipusztult. utána csokorba kötve egy-egy szárat kapott, a temetésére is azt vittem, egy nagy bokréta orchideát.
már besötétedett, mindjárt indulok hozzád, vállamon a táskámmal, egyik kezemben az elmaradhatatlan mappa, a másikban nagy papírba csomagolt valami billeg ahogy bele-belekap a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése