#2

Paul Verlaine: Holdfény

Különös táj a lelked: nagy csapat
álarcos vendég jár táncolva benne;
lantot vernek, de köntösük alatt
a bolond szív mintha szomorú lenne.

Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll:
életművészet! Ámor győztes üdve!
De nem hiszik, amit a száj dalol,
s a holdfény beleragyog énekükbe,
a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag,
melyben álom száll a madárra halkan,
s vadul felsírnak a szökőkutak,
a nagy karcsú szökőkutak a parkban.

/Szabó Lőrinc fordítása/

"today I executed my room"

egy napon kivégeztem a szobámat. kidobtam mindent, amit tőled kaptam öt évvel annakelőtte, kidobtam azt is, amiről már csak sejtettem, hogy tőled van, mint az óriásmacit, amire mindig vágytam, és megmutatta magát az Isten, milyen az, amikor valami rosszkor érkezik. aztán leszedtem a falról az összes olyan tárgyat, ami nem szolgált valamilyen célt. majd a fecniket a faliújságról, amiket képek helyett tettem ki, hogy emlékeztessenek a barátaimra. akár a cetli amit nyolcadikban írtam neked a hatos teremben, és még mindig emlékszel rá, bár azóta sem tudsz angolul. jók ezek a cetlik, ezek a cetlik nem jók semmire. elpakoltam a szekrénybe a könyveim felét. kihúztam az asztalom a szoba közepére, hogy trónoljak a birodalmam középpontjában, a steril semmi közepén. ez már nagyon a végefelé volt.

take care as I do

"it's good to know that you are home for Christmas"