minden pénteken feltakarítottam. még novellát is írtam arról, hogyan veszem sorra a helyiségeket, miként porszívózok, törlök port, írtam talán a takarítószerekről is. Opti meg Pronto, ezek még gyerekkoromból maradtak meg, mint varázsos szavak.
ha nem bírtam aludni, csináltam nagy bögre mézes tejet, leszoktam azóta a tejről. zenét hallgattam, nagyon lassan, alaposan hallgattam a zenéket, ha egyáltalán lehet ilyet. leírtam mindent apróra pontosan, könyveket olvastam és elkészítettem az orosz- meg a matekleckét, semmit azon kívül. az esték furcsa nyugalomban teltek, minden nap meglepett ez a nyugalom, amit magam készítettem el, pont úgy, mint a mézes tejet.
szertartásosan telt a reggel, "önösszeszedés a takaró alól", mondtam volna akkor. elindultam, hogy egész nap ne beszéljek senkivel, tavaszi reggelik a pékségben, az egész nap mégsem csak úgy mellékesen van. fekszem a táskámon az udvaron, nézem az eget.
évekig advent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése