esetleg aznap este, amikor ő ette a sült kecskesajtot és én a tányérnyi kenyérlángost? vagy amikor neki kellett rendelnie, mert már a pincérhez sem tudtam hozzászólni? azon az estén, amikor másnap úgy ébredtem, hogy itt most valami egyszer és mindenkorra megváltozott anélkül, hogy akartam volna, hogy folyamatosan akartam, évekig? annyira mindegy.
én végig tudtam, hogy ez a világ létezik, tudtam hogy milyen, elmondtam előre pontosan. azóta nem hiszek a kétkedőknek, mióta veled találkoztam, rá egy évvel pedig Annával. tíz éve volt, ültem a vasúti átjáró melletti korláton és te megmosolyogtál mindent amit nagy komolyan mondtam. ez az első emlékem rólad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése