régimódi levelek I.

"Ön nem szokhatott hozzá efféle levelekhez, hiszen kivesztek az idő során, hovatovább azok az érintkezési formák is, melyekhez tartoztak. Feltételezem, hogy olvasta Dosztojevszkijt, és tudja, hogy mindenhol vannak Nasztaszja Filippovnák, vagy máshol másképp nevezve Grusenyka Szvetlovák, s hogy szándékuk a legnemesebb, bár eszközeik nem mindig elfogadhatóak. De talán elhamarkodott az a feltételezés, hogy Ön Dosztojevszkijt olvas...Kérem, bocsássa meg ezt nekem. Egyik nap arra gondoltam, hogy táncolunk. Ez lehetne a legtöbb azon az egyetlenegy napon, amikor szóba állna velem és elmondaná, amit az életről gondol. Egy nagy bálteremben vagyunk, a kamarazenekar valcert játszik, én földig érő szoknyát viselek és senki sem ismer bennünket. Ó, de hisz tudom, hogy ez nem lehetséges. Nincsenek már ilyen báltermek. "