valahol régen a Grafton Street-en

igazi rossz panelház, kék bejárati ajtóval. a lakás az első emeleten, két szobás. az egyetlen szimpla ágy volt a tied. az alumínium ablakokon csak úgy húzott be a cúg télen, nyáron meg ontották a falak a meleget, mint a szaunakályhák. a fürdőszoba ablaktalan luk, a vécében mindig a legdurvább papír. a szobában, ahol aludtál, állt egy óriási akvárium, monoton duruzsolt a szivattyú. a szekrényedben mindig akadt valami rettenetes, gatyaszaggató pálinka. sose nagyon tudtam, ki lakik még rajtad kívül ott. volt egy titkod is, döbbenten álltam előtte, főleg hogy bárki kitalálhatta volna az elképzelhetetlent annak az egyetlen könyvnek a címéből, ami a polcodon állt. egy napon születtünk, csak öt év különbséggel és egyszer úgy berúgtunk, hogy egy lavórba hánytunk, én tartottam.

otthagytad az egyetemet a felénél és azt mondják, hamar elköltöztél onnan. ez utóbbinak nagyon örültem, hiszen csak így lehetett annak a lakásnak helye a Grafton Street-en.