beszélgetünk egyszerű, hétköznapi dolgokról, mint például hogy mit csinálsz hétvégén, mennyit szoktál mostanában futni, képzeld, nekem lesz új futócipőm. képzeld, egy kicsit megnyugtat. megint félni kezdtem.
nézem a félig lehúzott redőny rácsait, te már egyenletesen szuszogsz és én arra a percre, arra a napra várok, amikor kisírhatom magam. arra, hogy megint hideg legyen, hó, befagyott szélvédők reggel.
itt vagyok abban a kávézóban, vagyis majdnem abban, ahol találkozni szoktunk. elmondanám neked, aztán meg keresztbe fonnám a karom (jó esetben csak keresztbe fonnám), és azt sziszegném a fogam között, hogy rohadjon meg minden, bárcsak meg sem történt volna az egész, bárcsak kinevettél volna és ott hagysz az út szélén a hidegben, várd csak meg kicsi drága a következő buszt. becsukod mögöttem a fürdőszoba ajtaját.
iszom a kávém és éktelenül átkozódom magamban. biztos ez is egy fázis.
hogyha mégis minden összeomlik, van egy B tervem. akkor ultrafutó leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése