"az elveszíthetetlent"

ha valami baj történik, gondolatban oda fogok visszamenni, a kavicsok közé. ülök a merő napsütésben egy teljesen elhagyatott partszakaszon, alig néhány percnyire az összezsúfolt életektől. a víz meglepően tiszta, egész sokára mélyül. ülök a part szélén a vízben, a magam alá húzott lábfejem újra és újra betemetem a kavicsokkal. próbálok beszélni, de csak úgy megy ha nem nézek rád. néha kiszárítok néhány követ a térdemen, markolászom az elveszíthetetlent. ülsz a kidőlt fák alatt és kavicsokat dobálsz a vízbe. elmondom, hogy minden és mindennek az ellenkezője igaz, sőt ugyanaz. ezt próbálom már megérteni egy ideje és lehet, hogy itt tévedek. annyira sajnálom.