azt álmodtam, hogy egy színházat vettünk, és nem egy lakást. ültünk a karzaton, és elkezdett recsegni-ropogni minden alattunk, alig tudtunk lemenekülni, mielőtt beszakadt az egész. láttam a repedező oszlopokat, a megfolyó és hamar törő betont, láttam az embereket kifutni, láttam hogy lemaradsz mögöttem és omlanak össze a födémek. ezután vonatok és állomások következtek, éjszakai várótermek, egy lány aki az egyik szerelvényről a másikra vezetett, zónázók és eltévesztett peronok. majd visszamentünk az üres színházba, és azt láttuk, hogy ez mégiscsak egy remek lakás, csak válaszfalak kellenek bele.
invisible shadows follow you
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése