pontosan emlékszem a napra, amikor kezdődött, mert emlékszem a metaforára, és minden egy metaforával kezdődik. hosszú hónapokig nem csupán reménykedtem, de hittem benne, hogy most másképp lesz, de csak úgy lett, ahogy általában. arra a napra is emlékszem, amikor elhagyott a hitem, mert azt írtam, hogy lemondok a mennyországról.
amikor be voltam zárva a héttoronyba, megtaláltam az egész világot a könyvekben, megtaláltam mindent rólad, magamról, hogy csak a lehetetlen viszonyok lehetségesek, és létezik az az élet, amiről úgy tudom, hogy léteznie kell, különben már egy óra is kibírhatatlan. most ez az élet vesz körül és először vagyok tökéletesen szabad. megállok az út közepén éjszaka, és bármilyen további út lehetséges. egyedül meghalni nem lehet, mert az ember mégiscsak nehezen mond le végleg a mennyországról.
azt hiszem, hogy te már nem vagy ennek a világnak a feltétele, és valószínű, hogy rosszul hiszem. egyik változat igazságát sem lehet bizonyítani. minden félreértés alapja, hogy nem ugyanonnan vesszük a fogalmainkat, hogy más szavakra emlékszünk ugyanazokból a mondatokból.
három nap alatt érkeztem meg a padlóra, de addig azt hiszi az ember, hogy mindenre képes, hogy végtelen az ereje.
my name i forgot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése