csak feküdtem a kanapén, és néztem ahogy az egyik homokórában peregnek le a lila szemek, a másikban úsznak fel a piros gömböcskék. ac/dc szólt, scorpions, dire straits és pink floyd. a szíved közepében mindig jut nekem egy kanapé, ahol lepihenhetek és te vizet hozol nekem, párnát és pokrócot. visszateszed a homokórákat a helyükre helyettem.
erős, bölcs jellem, közelebb hozzám, mint gondolnám. olyan dolgokról beszél, amiket hallanom kell, hogy ne kövessem el megint ugyanazokat a hibákat. ha nem követem el őket, most nem lenne ennyi csodálatos emlékünk azokból az időkből, míg boldogok voltunk úgy, ahogy volt. megbabonázva bámultam a vonuló madarakat. telepakolom az ágy másik felét párnákkal, könyvekkel, laptoppal, de azóta mélyen alszom gyötrődés helyett.
mi voltunk az a négy majom BL asztalán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése