ez az egész kibaszott dánia egy börtön, hát nem érted? én tudom, hogy csak segíteni akarsz, és ez néha azzal jár, hogy gyűlöljelek, hogy téged gyűlöljelek magam helyett, hogy megtaníts gyűlölni magamat. az értetlenségeddel leleplezed az öncsalásaimat, ami mindig kegyetlenül fáj. nem hagysz velük élni. belehajszolsz a saját konfliktusaimba, persze ezt már csak mind kivetítem, csak bennem zajlik így, a saját börtönömben.
majd kezd halványulni az a ház, vagy a házban halványulni az az állapot, amire még én emlékezhetek. elképzelem, hogy már nem érvényesek az emlékeim, hogy könnyebb legyen elfelejteni minden apróságot, amit akaratlanul is olyan részletességgel jegyzek meg, hogy le tudnám rajzolni.
észrevétlenül olvadok bele a fehér életedbe, és egyszer majd kipenderítesz, ha észre veszel. kaméleon vagyok, fehér lesz a bőröm, a hajam, fekete a szemem. minden nap készen vagyok rá, hogy megtörténik. minden nap egész vagyok önmagamban és várom, hogy szembesíts az óriásplakáton villogó igazsággal. nincsenek illúzióim, csak a saját időm van.
if you set me free I will not run
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése