"baszki, ez az ember sosem szeretett!" - mondja a fejemben a ma született hang.
...és duplán süt a nap, visszaverődik a fémburkolatról, az üvegről, melegíti a hátam, egyszerre nem félek a nyártól, minden kockakő lehetőség, minden utca ígéret, minden étel sósabb és édesebb, minden mosolyom őszinte. kieresztem a hangom és lesöpörlek a színpadról. mi többé nem találkozunk.
sub zero always wins.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése