megtaláltam azt a 2008-as levelét. emlékszem, hogy amikor először olvastam, kitámolyogtam a szobából és a fehér folyosón sírtam a földön. megértettem, hogy mindenen túl és minden ellenére szeret, hogy ezért a szeretetért mindkettőnknek keményen meg kell küzdenie.
hogy a szabályok nem ellenem vannak, hanem értem. ezt még a következő öt évben kellett emészteni.
most ugyanez történik velünk, csak nem két, hanem alig egy év után, és mi mindent elrontottunk, amit csak lehetett. egyikünk sem volt Tomás, hogy normális mederben tartsa a dolgokat, hogy betartassa a szabályokat. egyikünk sem tudta megírni azokat a leveleket, amik 2008-ban születtek. mégis jó tudni, hogy ugyanaz történik velünk. hogy ugyanannak a képnek ez egy másik, zsírfoltos, lecsöpögtetett változata. hogy a szeretet megmaradhat, hogy lehet jövő. hogy ami fájdalom történik, az rendben van.
elolvastam azt a régi levelet, és tudok veled úgy beszélni megint, hogy nincsen primer fájdalom, nincsen düh. elhiszem, hogy túl leszünk rajta. elhiszem, hogy egyszer elmondhatom neked, mennyire szeretlek, és úgy lesz igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése