was it the blue night gone fragile

...megkérdezed, kérek-e vizet, aztán töltesz. az egyetlen pincehelyiség, ahol nem érzem magam rosszul budapesten. beszélgetünk arról, amit az elmúlt hetekben csináltunk, nem sok, beletérdelsz az önérzetembe és én válaszul megtépázom az önbizalmad. azzal vádolsz, hogy nem tudok veled normálisan beszélni, hogy folyton támadok, nem mintha te tudnál, támadok vissza.
kibaszottul hiányzol az életemből, hiányzik a rendszerünk, még az az értelmetlen remény is hiányzik. úgy vágtuk el, mint egy köldökzsinórt, felszeletelt zöldségek és sláger rádió mellett egy forró szombat délelőtt, és bár akkor nagyon erősnek éreztem magam, hetekig sírtam naphosszat. már nem sírok, bámulok előre, eljövök ezekre a vértelen, értelmetlen találkozókra, néha azt hiszem megmenthetünk ezzel egy kicsit abból, ami volt, de látod, semmit sem menthetünk meg, acsarkodunk és feszengünk, mert még mindig nagyon szeretlek, mert te most is ugyanannyira nem szeretsz, ahogy sose szerettél.efelett senkinek nincs hatalma.