but you caught me at a bad moment and i can't

a kanapén aludtam, aminek anyukám többször megvarrta a kifeküdt, kiült virágos plüsshuzatát, a szétfoszlott varrást is összeöltötte, de az megint elszakadt. ez ugyanaz a kanapé volt, aminek a gyűrődéseibe rejtettem az orákulumot, ami egy müzlisdobozhoz csomagolt, csúnya aranyozott medál volt, de anyukám az egyik ágyazásnál megtalálta, és ezzel szentségtelenítette a tárgyat, az orákulumot, ami nem tudtam mit jelent, ahogy ez a tárgy sem volt gyermeki eszemmel felérhető, nem volt, értelme, nem volt szép, feleslegesen létezett, feleslegesen csomagolták a müzlihez, nagyanyám is azért adta nekem, mert ő maga sem tudott vele mit kezdeni. most sem tudnám szabatosan megfogalmazni, mit is jelent az a szó, hogy orákulum. nem húztam ki a kanapét, maximum odatoltam magam mellé a puffot, azon elfért a távirányító, a vacsorából maradt tálca, a papírzsebkendő. kaptam tőled egy sms-t, amiben azt írtad, hogy those paralell lines will work forever. lehet, hogy előtte beszéltünk telefonon, éjszaka 2-4 között szoktál felhívni, az első alkalommal szinte egy szót sem értettem abból, amit mondtál, aztán szépen lassan megszoktam, hogy hadarsz. akkor még nem volt messenger.