2013. március 29., péntek

jó, legyen akkor vanília.

itt ülök a kupi tetején és órák óta nincsen idő. tegnap láttam a Máté-passiót, meg kell hagyni, Cser Krisztiánnak gyönyörű a hangja. azt mondtam, egy tenorba sosem tudnék szerelmes lenni. a basszus, az más. abba azonnal.

állunk a Duna két partján, állunk mozdulatlanul. néha meglebegtet a szél egy sárga szalagot amit felemelek időnként, rám szegezed a tekinteted. nekünk nincsenek hidak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése