szép egy kis belső udvart juttat eszembe az egyik velencei biennálé-pavilonban, ami olyan meditatív hely volt, hogy el sem bírtam szakadni tőle.
Sólymos Sándor mondta egy fergetegesre sikerült előadásán ahol építészeti szélsőségekből vetített (erősen lehet, hogy ő is idézett valakit): "no more vonalkód (no more QR kód as well)"
az alu homlokzat ami a tégla mintáját utánozza (egy Kolumba Múzeum után ahol kifalazták gyönyörűen) kicsit mű, mint a famintás műanyag ajtó. értem én hogy illeszkedés, de szerintem a dolgok legyenek önmaguk. úgyis az a legnehezebb.
(megjegyzés: a harmadik emeleti lakás(?)ban nem akarnék arra ébredni, hogy a másik már megint lehúzta a budit éjjel a fejem mellett)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése