mielőtt felkelnék azt álmodom hogy elkéstem, minden reggel. hogy egy órával később mentem be előadásra és ez fel sem tűnik. elfog a lelkiismeret-furdalás, aztán csak 6:55 van. még öt perc, még negyed óra. azt is álmodom, hogy D.-nek van egy világítós gumikarkötője, amikor beszélgetni kezdünk majdnem megint visszacsúszok, de eszembe jut ahogy a nővérem azt mondja: "nagyot csalódnék benned" és akkor is csak egy hajszál választ el. D. behelyettesíthető paraméter, ugyanaz minden reggel.
kint olyan szürke az ég mint a szemben lévő pláza homlokzatburkolata, csak azt nem világítja át valami láthatatlan fényforrás, ezért sötétebbnek tűnik. a fitneszteremben már óra van, visszaülök a kávéval az ágyra, kinyitom az ablakot, olvasok néhány oldalt arról, mit gondol a művészetről Tolsztoj, épp aktuális lenne, ha nem hagyna annyira hidegen a rendszer.
majd ma, majd ma sem. a reggel szép, a reggel heterotópia olyan értelemben, hogy minden más időt magába foglal. az ágyam heterotópia, minden reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése