kormot láttam a lépcsőház falán, ott ahová már nem megyünk, mert valószínű a tetőre vezet, vagy egy ajtóhoz a tetőre, ami zárva van. elindultam a belvárosba, hogy szóljak a vezetőknek a tűzről. gyalog mentem, futottam ahogy és amíg csak bírtam, mire odaértem már tudták, két nő volt, két idősebb nő, akinek ezt elmondtam. siettem vissza, mert a legfelső emeleten lakom, arra terjed át a tűz leghamarabb. mint a filmekben, minden összejött, hogy ne tudjak hazamenni. dugó, egy taxis, nem is tudom még mi, de mire visszaértem, már a negyedikig sem engedtek fel, ott ült mindenki a lépcsőn, pizsamában, félmeztelenül, ott ültek mindig egy emelettel lejjebb mint ahol a tűz tartott. tűzoltókat nem láttam sehol. tudtam, hogy mindenem bennég, s az én hibám, miért mentem el szólni olyan rém messzire.

aztán voltunk mi. téptük egymást, hogy akkor most mi legyen, az egészből egy templomra emlékszem, ami Balatonkirályon van, fenn egy hegyen, az egyik oldalról sűrű erdő veszi körül, a másik oldalról szép gondozott udvar, nagy kert, fel lehet sétálni a faluból. sok gyerekkel voltunk, lehet hogy nekünk is volt már gyerekünk, lehet hogy én magam voltam gyerek, kint hagytuk az erdő felőli bejáratnál a babakocsiban, aludt. az is lehet, hogy más gyereke volt. és ez mind egyszerre lehet. jártam már abban a templomban, ismertem a történetét. a bútorok nyersfa színűek, a fal vakolt fehér, igazán újszerű, vagy most épült, vagy teljesen modern szellemben felújították. rájöttem, hogy sokat voltam ott, levettem a cipőm, kérdezték nem fázom-e fel. ültünk egy hintaágyban a kishúgommal, hallgattunk egy történetet amit valaki mesélt a csoportnak, a kishúgom fehér ruhában volt, durcás és nagyon komoly arcot vágott, valami volt a kezében, azzal játszott. ahogy a felnőttek. hasonlított az arca az enyémre, de a haja vékonyabb szálú volt és egészen világos. szőkés. valamilyen tárgyak jelképezték azt, hogy bár ott vagyok, mégsem igazán, elvette tőlem ezeket a dolgokat, a telefonom, meg még valami mást. igaza volt.

aztán az lett a tanulság, hogy nem aludhatunk többet együtt. nem a kishúgommal, veled.

hatkor riadtam fel minderre, úgy mertem csak visszaaludni, hogy betettem youtube-ról az óceán zúgását. sosem szoktam egyébként az óceán zúgását hallgatni. sosem voltam az óceánnál.