könyököl az ablakban, azt hittem, ő meg biztos is lehetett benne, hogy soha többet nem látja ezt a helyet. két fal, két üveg, fekszünk az íróasztala alatt és szerelünk valami olyat, ami eleve rossz. amiről mindig eszébe jutok majd, gondolom én, de nem, hiszen érzéketlenebb, mint képzelem. érzéketlenebb vagyok, mondja, de azt nem mondja, hogy minél érzéketlenebb. hiszem is meg nem is, ő beszél rá. nélküle nem lennénk mi sem.
üdvözöllek a Grafton Street-en.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése