Monoron három állomás volt, mindig rossz irányba szálltam fel, Pest felé akartam menni de akármerre mentem, (pedig meg voltam győződve, hogy ez most tényleg az ellenkező irány), csak Monorierdő következett. a lépcsőházból még visszafordult egy barátjával aki kalapot viselt, flegmán elhúzta a száját és azt mondta: 'nem, a hétvégén már nem jövök vissza.' 'akkor ezt mondd', válaszoltam én, rutinom van az elkeseredésben, nyilván nem mutattam, jogod van hozzá hogy bármikor elmenj. mégis igaza van a sok múltaknak. egy időre visszajött D., de már nem tudtuk sehogyse elkezdeni, azt mondtam magamnak 'beérem vele'. nem volt mit beérnem, elment. ő talán kijutott a városból.