Dooley's word

egyforma napok. esik az eső, ülök Dooley világának kellős közepén, egy akkora szobában amiben két ember is alig fér el a bútorok között, amiről mégsem jutott eszembe soha, hogy kicsi lenne. bármikorra húzod az órát, ugyanakkor ébredek fel. egyforma vonalak az ugyanolyan lapokon, ha húsz centinél messzebb kell néznem, nem látok semmit. nyolc-tíz óra ülés ugyanannál az asztalnál, egyforma levelek, még az ostobaság is ugyanaz. nézed ahogy mosom a hajam, nézed a különbségeket, ugyanúgy mosnak hajat a nők. (kivéve Catherine Barkley). azt hiszem bármi is eszedbe jut erről, ha nem, emlékszem én helyetted a te emlékeidre. ezt kell megértenünk: más logikával jutottunk el ugyanoda.