running up that hill

minden eszembe jut. az, ahogy történt, és az is, ahogy akkor gondoltam rá, amikor történt éppen. a hármas busz decemberben. a halálod második évfordulója, a pillanatnyi találkozás Catherine Barkley-val a temető előtt. azóta is lelkiismeret-furdalásom van, hogy végleg elszalasztottam valamit vele kapcsolatban. pedig nincs így, hosszú idő múltán majd újra találkozunk. a kötődés egyáltalán nem múlik, nem múlt azóta egy kicsit sem.

nem fogok elmondani semmit. hétköznapi dolgokról beszélgetünk, az időjárásról, a BUX index állásáról, és már nem akarom elmondani. a cabanost a kauflandban, a mcdonalds-ot monostoron. nem mondom el, hogy ez a kedvenc koktélom, csak kikérem, mintha most választottam volna hanyagul. átlátsz rajtam, tudod, hogy képtelen vagyok hanyagul választani az étlapról. egy dolgot, az intrelacul-t nem nézzük meg - azt én sem láttam soha. hadd maradjon olyan, amilyennek elképzeltem.